Bennfentesként viselkedni, átvenni az interjúztató szerepét, egy régebbi munkahelyen használt névjegykártyát átadni, stratégiainak eladni egy korábbi, inkább végrehajtó munkakört. Újabb példákkal terítéken a személyzeti szakemberek pályázási bakijai.

Az egyik legjellegzetesebb álláskeresői és állásinterjús hiba HR-szakemberként, ha a jelölt szereptévesztésbe keveredik és nincs tisztában a helyzet súlyával. Így gyakran óhatatlanul is egyfajta kicsinyített szakmai kerekasztal gyanánt kezeli az interjú-szituációt.

„Ó, hát szakmabeli vagyok, tudom én, hogyan is megy ez”

"Komoly hibalehetőséget rejthet magában, ha személyiségében és viselkedésével végig "túlpezsgi", dominálni akarja az állásinterjút egy eredendően is introvertáltabb személyiséget igénylő szakma máskülönben szolid, visszafogott képviselője. Ilyenkor nem is mint álláskereső szeretne jelen lenni. Valójában inkább tartja a helyzetet rögtönzött szakmai konzultációt tartó, barátságosan csevegő felek eszmecseréjének- hoz példát Pellioniszné Paróczai Margit, a Richter Gedeon HR-vezetője. Ám van, aki ennél is tovább megy: ő már az a szakember, aki jószerével nem is engedi feltenni az eredetileg neki szánt kérdéseket az állásinterjún. Hanem közöl, érvel, vitatkozik. Érve többnyire a következő. "Ó, hát szakmabeli vagyok, tudom én, hogyan is megy ez."

Ha jelöltként átveszi az interjúztató szerepét

A másik véglet viszont az, amikor a HR-es pozícióra pályázó jelölt már túlságosan sokat kérdez - az interjúztatótól... Ezek a pályázók gyakran annyira a kezükben akarják tartani az állásinterjú menetét - és eközben minél több, a pozícióval kapcsolatos információra szert tenni - hogy az interjú-szituáció végül teljesen megfordul. Annyira, hogy a végén lényegében ők interjúztatják az interjúztatót. "Nemrég interjúztattam ilyen jelöltet. De épp az előbbiek miatt nem volt róla könnyű érdemi, a pozíció betöltése szempontjából nélkülözhetetlen információkat megtudni"- emlékszik vissza egy tipikus helyzetre Kovács Péter, a GE Global Operations toborzási csoportvezetője.

Maguknak tulajdonítani szervezeti átalakításokat, amikor csak kis végrehajtók voltak

Szintén gyakori túlkapás az épp egy pozícióra pályázó HR-szakemberek részéről saját szakmai érdemeik felnagyítása. Sőt, gyakran az egyes újítások maguknak tulajdonítása is... Így mindez az interjúk során könnyen válhat kétélű fegyverré. "A HR támogató partnerként mindig aktív részese a szervezeti újításoknak, átalakításoknak és a fontosabb változtatásoknak. De egyáltalán nem magától értetődő ezeket a folyamatokat saját szellemi termékként tálalni az állásinterjúkon, mint ahogyan egyébként rengeteg szakember időről-időre megteszi. Csakhogy az interjúztató azért alaposabban körbejárja a témát és két eset lehetséges. Vagy tényleg a szakember ötletét alapul véve vezették be az újításokat, ami pozitív - volt is már rá példa. Vagy pár kérdés után azonnal kiderül, hogy nem volt ezekhez érdemben semmi köze. Ezzel egyből hiteltelenné válnak az interjún. Ennek ellenére ők vannak többen, mint a tényleg saját ötleteikre hivatkozó HR-szakemberek - tette hozzá Kovács Péter.

„Hány jelöltet interjúztatott egy év alatt?” – zavar, néma csend…

Aktív HR-szakemberként rendszeresen jelölteket toborozni - de a pályázók számáról érdemben nyilatkozni már nem tudni? Ez is igen gyakori panasz a HR-est interjúztató HR-esektől. "Szinte minden ilyen alkalommal előkerül a kérdés, hány jelöltje volt a pályázónak az elmúlt évben. A tapasztalat: nem tudnak rá konkrét számot mondani, de legalább nagyságrendileg megközelítőt se. Ami azért is probléma, mert a szakmai tennivalókon túl a folyamatok racionalizálása és gördülékenyebbé tétele is fontos. Az meg ezek nélkül a számok nélkül nehézkes" - mondja Kovács Péter. Mint ahogy az is, ha a leendő HR-es nincs tisztában munkája épp aktuális piaci értékével. Meglepő, de igaz: körülbelül 30 százalékuk nem tudja, adott pozícióban mekkora bérre számíthatnak reálisan."

Névjegykártya egy korábbi munkahelyről

Aztán az is érdekes helyzetet szül, amikor az állásra pályázó HR-es a már nem is létező munkahelye még meglévő névjegykártyáját nyújtja át az őt interjúztató HR-esnek bemutatkozáskor. "Egy HR-es pozícióra pályázó jelöltünk járt el így nemrégiben. A névjegykártya-csere gesztusa még rendben lett volna. De nehéz mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor egy őt már nem alkalmazó cég logójával ellátott névjegykártyát nyújt át a tanácsadónak. Főleg úgy, hogy az elérhetőségei a CV-je alapján egyébként rendelkezésre állnak"-idéz fel egy érdekes esetet a közelmúltból Szalmási Mariann, a Grafton Recruitment tanácsadója.

Tréningalsó, saras cipő… megdöbbentő, de HR-es pályázóval is megesett

Végezetül: azért az állásinterjún elvárt megjelenés sem mindig alapértelmezett - még leendő HR-esként sem. Szalmási Mariann egyik HR-es pályázója például egy állásinterjús szempontból tényleg kifogástalan ingben érkezett. Amit nadrágként viszont már egy márkásabb szabadidő-alsóval egészített ki... Emellett a saras cipők sem passzolnak a HR-es image-hez, amivel már egy másik jelölt hívta fel magára a tanácsadó figyelmét. "Tényleg nagyon rossz idő volt aznap. De legalább az interjú előtti pár percben letörölgethette volna a cipőit."

Korábbi cikkünk a témáról:
Így buknak el a HR-esek állásinterjún (1.)