29 éves, az ELTE angol szakán végzett 2011-ben. Gimnazistaként tanult Németországban, Erasmus-ösztöndíjasként Helsinkiben. Tanácsadó cégnél indította karrierjét, már a saját lábára állt. Prezentációkat tart, blogol, vezetőket tréningez. Nemes Orsolya tipikus Y generációsnak tartja magát. Hogyan lehet megszerezni és megtartani a cégeknek az 1982-1995 között születetteket?

+ Mikor tudatosult benned, hogy Y generációsként más kihívásokkal szembesülsz a munkahelyen, mint az idősebb korosztályok?

- Már frissdiplomásként. Régi vágyam vált valóra, amikor egy jó nevű szervezetfejlesztő céghez kerültem. Kezdetben szerettem ott dolgozni, aztán egy idő után úgy éreztem, nem vagyok a megfelelő helyen. Nem hallgatták meg a problémáimat, nem bíztak rám felelősségteljes munkát, nem voltak nyitottak ötleteimre. Pedig akkor nem voltam teljesen pályakezdő: az egyetemi évek alatt dolgoztam tréningcégeknél, fordítottam filmeket. Aztán több ismerősömmel beszéltem, és kiderült, hogy szinte mindenki ugyanezekkel a problémákkal szembesült. Elkezdtem utánaolvasni az angol szakirodalomban az Y generációnak, és rájöttem, hogy én is ide tartozom.

+ Mi alapján mondható valaki tipikus Y generációsnak?

- Én elsősorban a városokban élő, egyetemre, főiskolára járó vagy már diplomás, elsősorban szellemi munkát végző fiatalok között érzek erős kohéziót. Mi vagyunk azok, akik a számítógéppel együtt nőttünk fel, szüleinket is megtanítottuk ennek használatára. Mára már a közösségi média, az okostelefon életünk szerves része lett, onnan tájékozódunk a világról, ott építünk közösséget. Nyelveket beszélünk, könnyen költözünk külföldre, az országhatárok kevéssé számítanak a munkahely-kereséskor.

+ A statisztikák viszont arról is árulkodnak, hogy sok huszonéves, sőt a harmincasok jelentős része még a szüleivel él. Nem ellentmondás ez?

- Inkább azt mondom, hogy megfontoltabb ez a generáció. A saját lakás és a saját autó már nem státuszszimbólum számunkra, a családalapítás kitolódott. A mai huszonéveseknek fontosabb egy jó munkahely, az élménygyűjtés, és persze egy jó telefon. És persze ne feledkezzünk meg a világgazdasági válságról sem. Az sem könnyítette meg a saját lábra állást.  Mi már kétszer is meggondoljuk, hogy hitelt vegyünk fel, hisz láttuk, hogy mivel jár.

+ Hogyan használod ki az internet és a közösségi média előnyeit az életedben?

- Például az utazásban vidékre vagy külföldre gyakran telekocsival megyek, az airbnb-n foglalok szállást, időnként a taxinál olcsóbb Uberrel vagy Wundercarral közlekedem. Trénerként, szervezetfejlesztési tanácsadóként dolgozom saját vállalkozásban. Munkámban az iPhone-omat és laptopomat használom, Viberen vagy Skype-on chatelek, a Slideshare-en osztom meg a prezentációkat, a Facebookon viszek projekteket, a külföldi szakemberekkel, Twitteren tartom a kapcsolatot, Dropboxon osztom meg az ügyfeleimmel a dokumentumokat, felhőben tárolok mindent. Ha kérdésem van, a network-ömre támaszkodom, kiposztolom Facebookra vagy a Quora-ra és pillanatokon belül kapok választ olyanoktól, akik otthonosabban mozognak az adott a területen.

Nemes Orsolya+ Milyen munkahelyre vágynak az Y generációsok?

- A Deloitte gazdasági tanácsadócég felmérése szerint az Y generációsok 70 százaléka olyan munkaadót részesíti előnyben, amely nemcsak profitot termel, hanem visszaad valamit a társadalomnak. Fontos szempontnak vélem az értelmes munkát, az értékteremtést, a kreativitás respektálását.

+…és milyen főnököt szeretnek maguk mellett tudni?

- Emberséges, korrekt vezetőt, aki mentor is egyben. Olyan vezetőt, aki saját példájából tanítja a fiatalokat, kíváncsi a véleményükre, kihívások elé állítja őket és rendszeresen ad visszajelzést. A mi generációnk belenőtt a visszajelzésbe, a közösségi média is erre épül. Sokkal gyakrabban – vagy csak hangosabban - igényeljük ezt, mint a tapasztaltabb munkavállalók, főleg, mivel az egyetemen tanult elméletet a munkahelyünkön kell a gyakorlatba átültetnünk. A rendszeres visszajelzés segít bennünket abban, hogy tudjuk, jó úton haladunk-e, jól végezzük-e a munkánkat.

+ Szerinted a cégek és a vezetők mekkora százaléka felel meg ezeknek a szempontoknak?

- Egyelőre kevesen, de egyre többen. Azok, akik figyelnek ezekre az igényekre a legtehetségesebb fiatalokat szerzik meg.

+ Úgy látom, hogy az állásbörzéken minden multi az általad is említett értékeket hangoztatja. Mennyit ér a kommunikáció, ha nincs mögötte a reklámozott cégkultúra? Mert az biztos, hogy sokan csak a szlogenek szintjén nyitottak ennyire az új generáció ötleteire, kreativitására.

- Gyorsan kiderül. Éppen ezért csak akkor van értelme erről professzionális módon kommunikálni, ha valós cégkultúra van mögötte.

+ Te hogyan „csekkolnál” le egy munkaadót, mielőtt pályáznál hozzá?

- Megnézném a honlapját, a közösségi médiában körbekérdezném ismerőseimet illetve az ő ismerőseit, hogy mit tudnak a cégről, milyen tapasztalataik vannak, tudnának-e valakit javasolni, aki ott dolgozik. Ha van, belépnék az adott cég munkatársai által létrehozott Facebook csoportba és ott is körülnézék. Aztán állásinterjún az iroda kinézete, a velem való bánásmód, az interjú menete, az ott szerzett benyomások már tiszta képet teremtenek. A közösségi média világában már nem működik se a titkolózás, se az egyirányú kommunikáció. Az álláskeresők rengeteg információhoz jutnak hozzá a világhálón. Híre megy a jó és a rossz munkaadóknak egyaránt.

+ Mi az, amivel ez a generáció megszerezhető egy cég számára? Látsz-e olyan toborzási akciókat, amelyek működnek?

- Sikeresnek érzem azokat az akciókat, amelyek kihívások elé állítják a potenciális pályázókat. Ilyenek például a játékos feladatok, a versenyek akár csapatokba szerveződve. Most például a Nokianak feljesztünk egy online szabadulószobát, ahonnan a programozó csapatok a kódulási tudásuk segítségével és logikai fejtörők megoldásával tudnak kijutni. Szerintem vonzóak a vezetői utánpótlásprogramok, mert képzéssel, vezetői mentorálással, több területbe való betekintéssel és később karrierrel járnak.

+ Állásbörzéken toborzási szakemberek gyakran panaszkodnak a pályakezdők túlzott igényeire: magas fizetés, gyors menedzseri kinevezés. Nem gondolod azt, hogy az általad elmondottak erősítik azt a hitet a fiatalokban, hogy nyeregben vannak, értük versenyeznek a cégek?

- Persze kell megfelelő önismeret, szakmai tapasztalat és ambíció részünkről is. A „Nekem ez jár!” megközelítéssel nem értek egyet. Be kell bizonyítanunk, miért mi vagyunk a legalkalmasabbak egy-egy munkára. Én sem a nulláról indultam. Egyetemista koromban eleinte én is gyakornokként kezdtem, és szép lassan a tapasztalatommal együtt a fizetésem is nőtt. Mire frissdiplomásként kikerültem az egyetemről már volt öt év munkatapasztalatom. Ez nem változtat azon, hogy tehetséges Y generációsokért harcolnak a cégek, így az igényeiket is figyelembe kell venni. 2020-ra már minden második munkavállaló Y generációs lesz, 2025-re pedig a munkaerőpiac 75%-át fogjuk kitenni.

Orsolya blogja itt érhető el.