Hét éve dolgozik az amerikai pénzügyi szolgáltató budapesti irodájában. Büszke arra, hogy sokszínű csapat tagja  és sikerül a tehetségeket a vállalathoz vonzani. A HR legnagyobb kihívásának azt tartja, hogyan lehet az egyre inkább rövid távon tervező világban a hosszú kifutású HR-es projekteket (kultúraváltás, generációs stratégia) megvalósítani. Bresztyenszky Éva szabadidejében szeret röplabdázni, ám most ez kimarad életéből, ugyanis hamarosan anyai örömök elé néz.

Névjegy
2008 augusztusa óta dolgozik a Morgan Stanley budapesti irodájában, ahol egy év után nevezték ki HR vezetőnek. Előtte majdnem 8 évet töltött el a Citibanknál különböző HR-es pozíciókban illetve az utolsó évet a Citibank milánói irodájában dolgozott kiküldetésben. A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán diplomázott, majd azt kiegészítette a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem diplomájával. Korábban röplabdázott és ezt a tudást később az Üzleti Ligában kamatoztatta. Ugyan nem ő volt a csapatkapitány, mégis itt látta, hogy a különböző képességekkel és készségekkel rendelkező emberek együtt, hogy teszik erősebbé a csapatot. Most, amikor ő a HR „kapitánya”, akkor igyekszik a sokszínűséget mindenütt képviselni és vallja, hogy éppen ez a Morgan Stanley egyik erőssége.

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?

Várandósan és egy két és fél éves kislány édesanyjaként nehéz mást mondani, mint azt, hogy a családomra vagyok a legbüszkébb. Ami a szakmai pályafutásomat illeti, büszke vagyok arra, hogy a Morgan Stanley hazánkban képes a felsőoktatási intézményekből talán a legjobb szürkeállományt, tehetségeket magához vonzani. Az egyik legfőbb faktora a cég erejének a munkaerőből, a vállalati kultúránkból származik. Budapesten nagyon sok különböző hátterű és változatos életkorú szakember dolgozik.  Rengeteg tehetséges fiatal jön hozzánk, hogy velünk dolgozzon és ők tökéletesen látják azt is, hogy a budapesti iroda milyen kulcsszerepet tölt be a vállalat globális működésében.

Kollégáimmal együtt – és itt nemcsak a HR-es kollégákra gondolok- jó érzés, hogy ennek formálásában részt vehetünk. Egyébként meg végtelenül megtisztelő is egyben Magyarország legjobb matematikusaival, informatikusaival, pénzügyeseivel együtt dolgozni. Nagyon különböző területek, nagyon különböző emberekkel alkotnak egy nagyon erős közösséget. Ez a diverzitás büszkeséggel is eltölt, igyekszünk is ennek Magyarországon az élharcosai lenni.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?

Talán az, hogy nem csatákból és háborúból áll az életünk, hogy nem kell mindig azt hinni, hogy vannak győztesek és vesztesek. Békeidőben mindig jobb az élet, mint háborúban.

3. Mitől jó egy vezető?

Az én olvasatomban egy jó vezető mindig erős meggyőződéssel hoz döntéseket és még akkor is hisz elhatározásában, ha a választott út elsőre sok kihívást sejtet.
 A jó vezető mögött mindig ott áll a  csapat a célokat pedig közösen érik el.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?

Szeretem a nyílt, őszinte, jó szándékú kiállást ügyek mellett. A Morgan Stanley egy olyan vállalat, amelyet minden szinten őszinte kollegiális légkör jellemez.
Nem hiszem, hogy sokáig tudnék más légkörben dolgozni.

5. Van-e valamilyen technikája a hatékony időgazdálkodásra? 

Nagyon hiszek abban és próbálom is úgy intézni, hogy minél nagyobb teret adjak a kollégáimnak és ezzel ők is érzik a bizalmat és a lehetőségek növekedését. Természetesen tudni kell jókor és jót kérdezni tőlük, hogy tudjuk, hogy állnak a dolgok. Ez önmagában biztosítja a hatékonyabb időbeosztást.

6. Szokott-e otthonról dolgozni? Ha igen, mennyi időt, milyen jellegű feladatokat intéz így el?

A távoli munkavégzés lehetőségének egyre jelentősebb szerepe lesz a vállalatok életében. A Morgan Stanley támogatja és megértően kezeli a munkatársak azon igényét, hogy időnként otthonról dolgozhassanak.

7. Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?

Azt, hogy a dobozon kívüli gondolkodás is kevés, egyszerűen felejtsék el a dobozt. Nem lehet egy szűkebben vett területre koncentrálniuk, mert a különböző diszciplínák, amik a múltban távol álltak egymástól, a jövőben összeérhetnek. Ilyen például az orvoslás és az informatika világa, de száz meg száz példát mondhatnék. A jövő fiataljai nem feltétlen fogják egy területen nagyon mély tudással elhagyni az iskolapadokat, sokkal inkább több terület iránt fontos, hogy legyen affinitás és „on the job” fogják a tapasztalat útján felépíteni jövőjüket.

8. Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?

A jövő HR-esei lehet, hogy más készségekkel és ismeretekkel kell, hogy rendelkezzenek, mint akár a mostani generáció. Vannak olyan alapértékek, amelyek nem változnak, mint például az empátia, jó kommunikációs készség, vagy annak megértése, hogy valójában mi motiválja az embereket. De nyitottabbnak kell lennie a jövő generációknak az új foglalkoztatási elvárásokkal és olyan fejlesztési lehetőségekkel szemben is mint a szimuláció vagy a gamifikáció.

9. Mi tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?

Egész világunkra és a vállalatok működésére is a „real time”, „prompt” jelzők jellemzőek, mindenki rövid távon tervez. Márpedig a HR-ben nagyon kevés az olyan funkció, amely azonnali, általában programjaink hatása években mérhető. Gondoljunk csak bele akár egy kultúraváltásba, amelyet egy Y vagy Z generáció piacra lépése eredményez, de akár mondhatnám a technológiai változásokat is.

10. Hogyan kapcsolódik ki munka után?

Amikor gyermekemet meglátom a munka után, az mindig feltölt, bár néha magam sem tudom lefekvéskor eldönteni, hogy ő vagy a munka fárasztott le jobban.. Szeretek sportolni, és most, hogy második gyermekünket várom, nagyon hiányzik a közös röplabdázás a kollégákkal. Szeretek kirándulni, az erdő és a természet nagyon megnyugtat. De a legjobb, ha mindez párommal, gyermekünkkel és a kutyánkkal együtt történik.

Korábbi portré cikkeink