Közgazdász, dolgozott 3 évet Ausztráliában, 14 éve érkezett a Magyar Telekomhoz, 8 éve humánerőforrás vezérigazgató-helyettes. Somorjai Éva a HR legnagyobb kihívásának azt tartja, miként lehet az egyre inkább online világban megőrizni a HR emberi arcát. Elárulta: soha nem késik, email-olvasásra a naptárában időt foglal be, a legjobb tanács, amit kapott: „a háború megnyeréséhez néha csatát kell veszíteni”.

Névjegy
Somorjai Éva a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán szerzett diplomát. 1989-től a Magyar Hitelbank nemzetközi igazgatóságán, majd 1991 és 1994 között egy ingatlanbefektető cég adminisztrációs és pénzügyi vezetőjeként dolgozott az ausztráliai Melbourne-ben. 1996-tól 2001-ig a Pepsi Cola Közép-Európai Divíziójának humán erőforrás területén több vezető pozíciót is betöltött. 1999-től a nemzetközi szervezet- és személyzetfejlesztési terület, majd 2000-től a magyarországi cég HR-igazgatójává nevezték ki. 2001 októberétől dolgozik a Magyar Telekomnál. 2002-től a csoport emberi erőforrás ágazat igazgatója. 2007. április 1-jétől a Magyar Telekom humán erőforrás vezérigazgató-helyettese.

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?

Elsősorban a csapatomra és azokra az eredményekre, amiket közösen elértünk az elmúlt években. Munkánkat számos díjjal jutalmazták itthon és külföldön is, de a legfontosabb visszajelzés talán mégis az, hogy az évente elvégzett ügyfélelégedettségi felmérésünk alapján a Telekom üzleti területei kimagaslóan elégedettek azzal a támogatással, amit a HR-től kapnak. Ez Deutsche Telekom szinten is kiemelkedő teljesítmény, hiszen egy ilyen változó piaci és üzleti környezet a HR-től is proaktivitást, állandó megújulást követel meg.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?

Az egyik, ami nagyon élénken megmaradt benne, az első CEO-mtól (vezérigazgató – a szerk.) jött huszonévesen. Azt mondta, néha el kell veszíteni egy csatát ahhoz, hogy megnyerjük a háborút. Azóta is eszembe jut ez, mikor a munkám során egy-egy helyzetben arra törekszem, hogy win-win szituációt érjek el.
A legutóbbi jó tanács, amit kaptam más jellegű volt. Arról szólt, hogy osszam be jobban az energiáimat, és hogy mindenkinek nem tudok segíteni, ezért ott próbáljam meg, ahol ez a legtöbbet jelenti.

3.    Mitől jó egy vezető?

Erről egy nagyon egyszerű teóriám van: akkor leader egy leader, ha van, aki követi.
Ezt nem nehéz mérni, csak arra kell figyelnünk, hogy ha elindulunk egy irányba, jönnek-e mögöttünk. Emellett szerintem a jó vezető megfontol, meghallgat, figyelembe vesz, inspirál, személyes és emberi.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?

Legjobban a csillogó szemeket és a pozitív hozzáállást becsülöm. Nekem nagyon fontos, hogy valaki higgyen abban, amit csinál.
A legkevésbé azt szeretem, ha valaki állandóan azt próbálja megmagyarázni, miért nem fog működni valami és nem a megoldást keresi egy feladatra.

5. Van-e valamilyen technikája a hatékony időgazdálkodásra?

A legfontosabb, talán az, hogy nem kések. Ez számomra természetes, mert így neveltek, de egy vállalati környezetben még mindig vannak, akik nem tartják be ezt az alapszabályt. Pedig ezzel mi is hatékonyabbak vagyunk és mások időbeosztását is tiszteljük.
A második dolog a „be here now” elve, vagyis, hogy mindig arra koncentráljunk, amit éppen csinálunk. Ha e-mailezünk egy megbeszélés közben például, akkor szinte garantált, hogy valami kimarad és ezzel később saját magunknak csinálunk plusz munkát.
Ezek mellett a naptáramban mindig van befoglalva idő az e-mailek olvasására, vezetés közben pedig gyakran bonyolítok hívásokat, természetesen kihangosítva.

6.    Szokott-e otthonról dolgozni? Ha igen, mennyi időt, milyen jellegű feladatokat intéz így el?

Köszönhetően a technológiának, bárhonnan hozzáférek a leveleimhez. Ezeket tudom ellenőrizni külföldről, otthonról esténként vagy olykor hétvégén is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a leveleimet akkor el is küldöm, de ha úgy hozza a helyzet, a válaszokat már elő tudom készíteni. Emellett követve a vállalatban egyre inkább elterjedő távmunka trendjét, én is távolról dolgozom havi egy-két napot. Ezek az alkalmak arra is kiválóak, hogy el tudjak mélyülni koncepciókban, át tudjam gondolni ezeket.
Az igazán új ötletek, gondolatok nekem általában nem munka közben jönnek, inkább sport vagy vezetés alatt.

7.  Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?

Leginkább azt mondanám, hogy ne tervezze túl a karrierjét, legyenek irányok, amik iránt érdeklődik, de legyen nyitott arra, hogy változtasson, hiszen nem tudhatjuk, mikor jön valami új, valami érdekesebb. Azt látom, hogy aki túlságosan sokat tervez, az csalódik, viszont aki nyitott, annak végül több lesz a lehetősége.
A másik, amit elmondanék neki, hogy amennyit beletesz a munkájába, annyit fog kivenni belőle.  Energiabefektetés nélkül ne várjunk eredményeket sem.

8.    Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?

A legfontosabb talán az emberismeret, amit sajnos iskolában nem lehet megtanulni, de tudatosan odafigyelve sokat fejlődhetünk benne. Emellett fontos a pozitív hozzáállás, a segítőkészség és nem utolsó sorban a nyitottság, hiszen nekünk kell talán leginkább értenünk, hogy a más, nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak más.
Nem lehetünk versenyképesek, ha nem vagyunk rugalmasak, nem értjük az üzletet és egyre inkább a pénzügyi folyamatokat is.

9.  Mi tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?

Egyrészt azt, hogy a digitális világban, ahol egyre több folyamatot tudunk online-ra terelni, hogyan tarthatjuk meg mégis a „HR emberi arcát”, másrészt pedig azt, hogy miként leszünk képesek a kollégáink részére biztonságot, perspektívát nyújtani és a legnehezebb időkben is mosolyogni. Hiszek abban, hogy ezekre nagyon kell ügyelnünk, hiszen a HR-es a hőmérő, akin lemérik, merre mehet a cég.

10.   Hogyan kapcsolódik ki munka után?

Legszívesebben a családommal és a barátaimmal töltöm a szabadidőmet, emellett pedig nagyon fontos szerepe van az életemben a sportnak és a túrázásnak is. Persze jöhet bármikor egy jó könyv, film és egy pohár finom bor is.

Korábbi portré cikkeink