„A humánerőforrás fejlesztése a legjobb befektetés.” Ez a legjobb tanács, amit kapott Fekete László, a MOL-csoport regionális HR igazgatója. Válaszaiból kiderül még az is, mi a legnagyobb kihívás a HR-ben, mit becsül leginkább kollégájában és mi a hobbija.

Névjegy
Fekete László mérnöki diplomájának megszerzése után az olajiparban - a Shell Magyarországnál - helyezkedett el kiskereskedelmi mérnökként. Később a Shell Romániánál részt vett az olajipari óriás kelet-európai vállalati kultúrájának meghonosításában.
Főmérnökként 1999-ben került a Mars Hungary-hez, majd  2002-ben HR területen folytatta tovább szakmai pályafutását az Értékesítési- és Termelési Üzletág HR vezetőjeként. Ezt követően a közép- és kelet-európai regionális HR projektek irányítója lett.
2007-ben  a Henley Business Schoolban szerzett MBA diplomát.
2008-ban csatlakozott az akkor már közel 40 országban jelenlévő MOL-csoporthoz, mint magyarországi HR igazgató.
2012 októberétől regionális HR-vezetővé avanzsált: a magyar, a román, a szerb és a szlovén leányvállalatok tartoznak felelőssége alá.

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?
A MOL 2012-ben tért át a regionális működésre. A csoportszintű és helyi működés szétválasztása HR szempontból is izgalmas kihívás volt, de amire igazán büszke vagyok, az a MOL Magyarország HR csapatának felépítése. Emellett büszke vagyok utánpótlás programjainkra, a Freshhh-re és a Growww-ra, melyeknek köszönhetően 2007 óta 1300 tehetséges frissdiplomás csatlakozott a MOL-csoporthoz, többen közülük már vezetőként dolgoznak.

Két évvel ezelőtt stratégiai együttműködést kötöttünk öt hazai egyetemmel, közreműködtünk az angol nyelvű olajipari képzés elindításában a Miskolci Egyetemen és már vizsgáljuk a duális képzés indításának lehetőségeit is. Az elmúlt években komplex szervezetfejlesztési programokat indítottunk az üzleti területek aktív bevonásával, amelyek nemcsak munkatársaink fejlesztését szolgálták, hanem közösségépítő erejük sem elhanyagolható.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?
A humánerőforrás fejlesztése a legjobb befektetés. Azért a Galaxis Útikalauzból jól ismert tanács – „ne ess pánikba”  – is hasznos útravaló lehet egyes helyzetekben…

3. Mitől jó egy vezető?
A csapatától. A HR – és annak vezetője – megítélése ugyanis a HR szervezetben dolgozó kollégák szaktudásától, hozzáállásától, partneri szemléletétől függ. Támogatni kell a kollégákat abban, hogy kibontakozhassanak, fejlődhessenek, és lehetőségként éljék meg a kihívásokat, nehézségeket is. Ehhez elengedhetetlen, hogy ne csak feladatokat delegáljunk, hanem a felelősséget is hozzá, vegyük figyelembe az egyéni képességeket, az érdeklődési területeket, és ami a legfontosabb: ünnepeljük meg a jó teljesítményt, az eredményeinket.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?
Nagyra becsülöm a kezdeményezőkészséget, a fejlődésre való igényt, a lelkiismeretességet és azt, ha valaki összetett, komplex problémákat is képes átlátni és megoldani. Legkevésbé a felelősség másra való áthárítását és a nyitottság hiányát tolerálom, de szerencsére ritkán kell ezzel szembesülnöm.

5. Van-e valamilyen technikája a hatékony időgazdálkodásra?
A jól ismert feladat-osztályozási szabály: van, ami fontos, van, ami sürgős, és van, ami egyszerre fontos és sürgős – természetesen ezzel kezdem a napot. A megfelelő szintű delegálás is sokat tehet az ügy érdekében, ami persze bizalmat is feltételez. A telefonos és videokonferenciák is sok időt spórolhatnak meg nekünk.

6. Szokott-e otthonról dolgozni? Ha igen, mennyi időt, milyen jellegű feladatokat intéz így el?
Igen, de igyekszem esténként, hétvégenként lehetőség szerint minél több minőségi időt tölteni a családdal, így inkább késő este – amikor már a gyerekek aludni mennek – nézek rá az e-mailjeimre, vagy kezdek bele nagyobb koncentrációt igénylő feladatokba, amire napközben nehéz lenne időt szakítani.

7. Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?
Nagyon fontos, hogy olyan szakmát válasszon, amelyben örömét leli, és amelyre hivatásként tud tekinteni. A munkahelyen töltjük életünk jelentős részét, ezért fontos, hogy a munkában megfelelő kihívások érjenek, melyek teljesítése nemcsak sikerélményt, hanem erőt is ad.  Meggyőződésem, hogy bármilyen tevékenységet is végezzen valaki, ha azt professzionálisan, szívvel-lélekkel csinálja, az előbb-utóbb az anyagiakban is megmutatkozik.

8. Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?
Legyen széles látókörű, naprakész tudású, ugyanakkor ismerje az üzleti folyamatokat és a céget is, ahol dolgozni szeretne. Fontos, hogy legyen igénye a fejlődésre, tanulásra, hiszen HR-esként folyamatosan képeznünk kell magunkat. A szakmai kompetenciák mellett a „soft skillek” legalább annyira fontosak, hiszen a problémamegoldás, konfliktuskezelés, tárgyalástechnika, a folyamat- és projektmenedzsment ismeretek és készségek a mindennapi munkához nélkülözhetetlenek – akárcsak a tárgyalóképes nyelvtudás.

9. Mi tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?
Az utánpótlás biztosítását és a tehetséges szakemberek megtartását, motiválását – különösen egy olyan speciális területen, mint az olajipar. Nagy kihívást jelenthet a HR partneri szerepek átalakulása is, hiszen a vezetők és a munkavállalók kiszolgálása mellett egyre nagyobb az igény a proaktív, stratégiai szerepvállalásra és belső coaching jellegű működésre is.

10. Hogyan kapcsolódik ki munka után?
Három nagy gyermekem van, igyekszem minél több időt tölteni velük, hiszen hamarosan kirepülnek… Hetente legalább egyszer időt szakítok a sportra is – mostanában futni szoktam –, ha pedig beköszönt a jó idő, amikor csak tehetem, felpattanok a motoromra.

Korábbi portré cikkeink